Magányos utamon sétálok, az egyetlenen, amit valaha ismertem. Nem tudom merre visz, de otthon érzem magam rajta és egyedül járom. Bejárom ezt az üres utcát, az Összetört Álmok Sugárútját, hol alszik a város és én vagyok az egyetlen, ki magányosan sétál. Magányosan sétálok, magányosan sétálok…Magányosan…Az árnyékom az egyetlen, ami mellettem sétál, a kőszívem az egyetlen, ami itt benn dobog. Néha azt kívánom, bárcsak valaki odakint rám találna, amíg magányosan sétálok…Járok az utamon,
ami szétválaszt valahol az agyamban. A szakadék szélén. És ahol magányosan sétálok. Olvasok a sorok között, mi történt és minden rendben van. Nézd meg az életjeleimet, így megtudhatod, hogy élek és magányosan sétálok…
ami szétválaszt valahol az agyamban. A szakadék szélén. És ahol magányosan sétálok. Olvasok a sorok között, mi történt és minden rendben van. Nézd meg az életjeleimet, így megtudhatod, hogy élek és magányosan sétálok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése