Reszket a hang az esőben, érzések terjednek szét, vagy épp elszakadnak. Kóros ambivalencia, gyötrelem és boldogság...Addig imázom, amíg hangom el nem ér hozzád. Fátyolos szemekkel bámulom a táguló jövőt, mi épp olyan széles, mint az égbolt. Érezz! Mutatok majd neked, csak neked egy láthatatlan világot. A fehér holdat sűrű felhők takarják el, így talán elvesztem az utam, ahonnan jöttem. Vakító a látvány, teljesen szétolvaszt. Kóros ambivalencia, gyötrelem és boldogság...Örökké hinni fogok benned, ha ez a leghőbb vágyad. Fátyolos szemekkel gyűjtöm szívem túláradó vágyait. Érezz! Kezeid a holnap ajtajához köttettek. Ellenszegülő jövőképek oktatnak az elismerésre. Biztos vagy benne, hogy ismered önmagad? Ambivalencia: ellentétes érzelmek egyidejű megnyilvánulása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése