Tegyük fel, hogy van két "világ". Ezeket egy folyó választja el egymástól. Az egyik oldalon te vagy, a másikon nem tudod, hogy mi lehet, mert még sosem jártál ott. A folyó két partszakaszát egy híd köti össze. Téged mindig is érdekelt, hogy mi lehet a túloldalon. Telik az idő. Egyik nap úgy döntesz, hogy átmész a hídon. Mikor rálépsz, nagy örömmel száguldanál előre, de mire a közepére érkezel, eszedbe jut, hogy mi van, ha leszakad alattad a híd, mielőtt átérnél? Vagy mi van, ha nem fog tetszeni az, amit azon az oldalon találsz? És mi van akkor, ha már nem térhetsz vissza oda, ahonnan indultál? Rengeteg kérdés átfut az agyadon ebben a pár pillanatban. Megingasz. Döntésképtelenné válsz. De döntened kell minél hamarabb, hogy mit teszel, mert eljár feletted az idő. Átmész a túlpartra, vagy megfordulsz és visszasétálsz oda, ahonnan jöttél, vagy netán ott maradsz addig, amíg nem döntesz? És mi van akkor, ha sosem döntesz? Ott fogsz maradni mindörökre a híd közepén és gondolkozol azon, hogy mit lépj ezután? Minden út kihívás. Sosem tudhatod, mi vár rád a végén. Veszel egy mély levegőt és bátorságot öntesz magadba, hogy kiderítsd, vagy nem kockáztatsz és hátrébb lépsz, majd elindulsz vissza a biztonságos részre? De mi van akkor, ha neked már eleve ott sem volt jó? Na akkor gondolod azt, hogy neked úgyis mindegy. És akkor előre mész...át a hídon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése