III. fejezet
Vég
Szerelem. Ki érti ezt? Aki egy szív csalódását felfogni képtelen, nem érdemes az életre. S létezni képtelen az, ki egyszer már ezt megélte. Folyton folyvást újabb harcba torkollik a hosszú út, amit kötelesség kijárni. Szakadékokat kikerülve menekülsz meg a fájdalomtól, ha nem bízol meg még abban sem, aki a legfontosabb. Ha egy fa lehullatja leveleit, még nem hal meg. Csak pihen. Új lombkoronát növeszt idővel, hogy még szebb pompájában lássák majd. Egy csalódott szív is ilyen, ha viszonzást vár, s nem kap választ kérdésére. Ez lenne az élet értelme? Egy örökké tartó boldogság, amit szerelemnek hívnak? Ha az érzelmek kölcsönösek, akkor is, egyszer vége lesz. Mint minden másnak, ami létrejön. Megszületik a lét, de be is fejezi azt, amit elkezdett. A fa is meghal, ha kivágják. Leveleit nem növeszti már tovább, s újabb lombkoronát sem hoz létre. Hisz nincs már, ami éltesse. Emiatt lesznek egyesek öngyilkosok? Mikor már minden véget ér. De vajon hol az a pont? És számít ez? Mindig más, mindig különböző. Változik a világ. A hőn szeretett hőst is megunhatta Csipkerózsika. Csak ezt a történet nem fejti ki, hogy a gyerekek példájaként állítsa elő ezt a bizonyos klasszikus, de valóságszerűség híján alapuló szerelmi történetet. Ahogy múlik az idő, egyre több fát vágnak ki, s egyre több szív törik össze. De ez az élet rendje. Hisz csalódás nélkül nem tudnánk értékelni a, amit igazán kellene. Így meglehet tanulni azt az örök körforgást, ami körbeveszi a mindenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése