II. fejezet
Emésztő sötétség
Bú s harag keble ringat mindenkit. Kövületként lehet végignézni a szánalmat megannyi feszengő test sírhalmán. Porral van lepve minden szörnyűség s titok, mely valaha egy élet értelmét adta. Borzongás fut végig a kiürült sikátorokon, mik egykor zsúfolt városrészek fényűző parcelláit ontották s emelték nagyra, bámulatosra. Ezeket nem egyszerűen tönkretették, hanem kiölték belőlük azt a parányi életerőt is, amit még a vész esetére tartogattak a túléléshez. Füstbe ment terv. Csorbája a virágok illatát juttatta az ész homályos förgetegébe. Magányos harangszó hallatán felbojdult volna az erőtlenség egykor, de nem ma. Súlyos lánc ez, mit visz az a sok okosságnak tűnő förtelemnyi értelmet sem adó szentély. Lassan siralomházzá válik a pokol. Feltűnően és megveszetten, kétségek közt, a bujdosó elme sem talál vigaszt. A horizont tündöklése felfújja a mostani vérözön oltalmát. Egy szent, ki bukott angyalként szállt alá a porba, őrülten sikoltotta a múlt fájdalmának emlékét. Vérben ázott a szó, mi elhagyta torkát. Göröngyös úton sose szabad ily módon megkísérelni azt, ami már elveszett. Befedi a köd minden egyes részét a történelemnek. Minden és semmi. Ez van most. Napkeltekor búcsút mondunk a szikrázó éjnek, mi édes álmot hint a megfáradt léleknek. De rettegést hoz azoknak, kik sosem adták fel az áldozatszedést, a kínzó, elmeháborodott hóbortok űzését. Itt már remény nem születik soha! A Hold életet ad a holtnak, de csak annyi ideig, míg az nem él vissza kegyelmes sóhajával. Megtenni mindent, amit csak lehet a hazajutásért, elűzni a gonoszt a boldogságért. Kilehelni lelkeket az életben maradásért, az új élet kezdetének szükségletéért. Ha már valaki elment, az nem jön vissza. Emléke csak a szívben él, s szárnyal, minden gondolattal egyre szabadabbá válik. Kóborlásból látomás születik. Értelmetlen károkat okoz a szív végtelen rejtelmeiben. Vihar készülődik. Egy száműzött istenség villámlást küld a Földre. Az orkán zúgása hamis rivallatokat kelt. Ciklonként az áramló víz hullámokat sodor a partra. Miért ilyen mérges? Vajon riválisnak számítok? Vagy ellenlábas vagyok? Ellenség lennék? A választ sosem tudom meg. Én csak szabadságot akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése